ZINA ZÓNA I.

Az év egyik legizgalmasabb életrajzi kisregénye

Egy kis kikapcsolódás, ha már elfáradtál a nyelvtanulásban :-) 

Meleg szívvel ajánlom neked német tanulmányaid kiegészítéseképpen. Ha szeretnél Németországgal és az itteni élettel jobban megismerkedni, lapozz bele ebbe a kis "dokumentumregénybe". Garantáltan segíteni fog, főleg a kezdeti nehézségek leküzdésében.

Hihetetlen és lebilincselő önéletrajzi ihletésű történet

Vigyázat! Ha elkezded, nem tudod majd letenni!

Mit tartogat számodra a könyvem?

Részletekbe menően megosztom veled, milyen új életet kezdeni egy idegen országban; életünk minden fontos fejezetébe beavatlak, és hasznos tippekkel is fogok neked szolgálni arra az esetre, ha Te is hasonló cipőben jársz, mint én ide s tova 9 évvel ezelőtt.

Félsz belevágni az újba?

Nem beszéled a nyelvet?

Mi lesz a szeretteiddel, ha Te nem leszel ott mellettük?

Van, amit sajnálsz itthon hagyni?

Félsz, hogy rajtavesztesz?

Ha igen, gyere és tarts velem! Nem fogsz csalódni. 

Katt az e-könyvre a megrendeléshez:

Könyvrészletek:

Zina Zóna I.

1. Miért?

2019-et írunk, amikor először megfogalmazódik bennem a könyvírás gondolata.

Miért merül fel az emberben, hogy harmadjára is kiköltözzön Németországba? Ami azonban még ennél is jobb kérdés: kétszeri kiköltözés után egyáltalán miért jöttünk vissza Magyarországra, mi motivált bennünket, miben reménykedtünk, mi változott?

Rá kellett jönnünk, sajnos semmi, sőt... megannyi toxikus embertársunk indíttatására újabb leckéket kellett megtanulnunk.

A pressziónak köszönhetően eltökéltük, "végleg" visszamegyünk Németországba - bár ezt a szót nem szeretem! Soha ne mondd, hogy soha, mert mindig adódhat olyan pillanat, élethelyzet, amelyben épp az lesz a helyes döntés, amelyet korábban merőben elutasítottunk.

Félsz belevágni az újba?

Nem beszéled a nyelvet?

Mi lesz a szeretteiddel, ha Te nem leszel ott mellettük?

Van, akit vagy amit sajnálsz itthon hagyni?

Félsz, hogy rajtavesztesz?

Ha neked is a torkodban dobog a szíved, és ilyen vagy ehhez hasonló kérdések merülnek fel benned, hidd el, nem vagy vele egyedül, minden átlaghalandó efféle problémákkal küzd. Hat év leforgása alatt kétszer költöztünk ki Németországba, megtapasztaltuk, milyen az, ha a sors (középső) ujja rád mutat, megéltünk számtalan sikert és balsikert, cifrábbnál cifrább sztorikat tudok felsorakoztatni. Elhatározásunkat és kalandvágyunkat - mindent egybevéve - sosem bántuk meg. Határozottan kijelenthetem: Németország és maga a változtatás melletti döntés mindig csak adott.

8. A balatoni út

Tisztán emlékszem arra a bizonyos sorsfordító nyárra. Fullasztó hőség tombolt júliusban és augusztusban (mint ahogy azon az átkos, "gázolásos" délutánon is), amit én egy csöppet sem bántam, imádom a napsütést, a vízpartot és a Balatont. A gyönyörű időben a lehető legtöbb időt töltöttük a helyi tó mellett, amely a község, nevezzük Nekeresdhelynek, szélében található. Nagyon szép két hónapként maradt meg bennem ez az időszak. Ekkor már elkezdtem azon dolgozni, hogy a korábbi évek alatt bennem felgyülemlett keserűséget elengedjem, igyekeztem rendet tenni a fejemben, és végre volt időm befelé tekinteni, számvetést végezni. Ekkor olvastam életem egyik meghatározó, nagyszerű és lebilincselő könyvét is, Treszl Gábortól a Pannónia-expedíciót. Jó szívvel ajánlom mindenkinek!

A Pannónia-expedíció remekül korrelált az akkori lelkivilágommal, naphosszat csak olvastam, és hamar sikerült is kivégeznem a többszázoldalas kötetet. Becsületszó, nem szándékos az összefüggés Treszl műve és jelen kalandos életrajzi kisregény között! A két műfaj a pikantéria kedvéért szoros összefüggésben áll egymással, melynek a tényére épp ebben a pillanatban döbbenek rá, amikor e sorokat fogalmazom.

Ezzel párhuzamosan tréningeztük magunkat először a balatoni, majd a németországi utazásra; elővettem a régi könyveimet, frissítettem a tudásomat, szavakat tanultam minden mennyiségben, és próbáltam némi nyelvtudást átadni Törtelnek, aki egy szót sem tudott németül. De, bocsánat, egyet igen: Stau!! Ebből a szempontból én jobb helyzetben voltam, mert már a középiskola óta rendelkeztem két C típusú nyelvvizsgával, szerettem és tanítottam is a németet. Az állásinterjú egy echte némettel ámbár számomra is kihívást jelentett. Ilyenkor én is ugyanazt élem át, mint számtalan későbbi tanítványom: leblokkolok, és minden létező tudás egy szempillantás alatt elpárolog a fejemből.

Készültünk mi mindenre, bár fogalmunk sem volt, mire számítsunk, hogyan képzeljük el az egészet.

Sokan lesznek? Fogjuk érteni, amit a német mond? Mit fognak ajánlani? Felveszik-e Törtelt?

Tele voltunk bizonytalansággal és feszélyezettséggel. Így visszaemlékezve és személyesen megélve már tudom, abba a kategóriába tartoztam a nyelvtanulás terén, mint otthon oly sokan, és amin nagyon szeretnék javítani munkásságommal anélkül, hogy degradálnám a nyelvtan jelentőségét, sőt! Viszont azt tudni kell és valljuk be: ahhoz kishazánkban nagyon elégtelen az oktatás színvonala - tisztelet a kivételt képező iskoláknak -, hogy "éles" helyzetben is reagálni tudjon idegen nyelven az ember. Túlságosan nyelvtanközpontú az edukáció, és nem helyeznek elég hangsúlyt a gyakorlatra, a mindennapi beszédre, az élőnyelvre, ami nem is csoda, hisz a tanárok egy jelentős része még saját maga sem látott német anyanyelvű embert életében. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a nyelvtan igenis fontos és komoly jelentősége van, pl. egy hivatalos levélnél vagy egy önéletrajznál (Lebenslauf), amely kvázi bemutatkozásként szolgál, de nem segít az egyszerű, hétköznapi szituációkban, hanem a tökéletességre fókuszáló szemlélettel kéz a kézben járva csak gátolja azokat. Itt két, egymástól eltérő kompetenciáról beszélünk, amelyeket külön-külön kell fejlesztenünk.

A találkozó szervezője időközben visszajelzett, hogy köszönettel megkapta, nagyon elégedett volt az önéletrajzokkal.

Páni félelemmel és vegyes, hullámzó érzelmekkel vágtunk neki az útnak. Még előtte beszereztünk egy pótkereket (csak a váratlan kiadások miatt említem meg), mert az nem tartozott addig az autóhoz, de ide már nem mertünk nélküle elindulni, meg szükség lesz majd rá a német úthoz is.

Ha jól emlékszem, kilenc órára kellett odaérnünk, és húsz perccel korábban rendben meg is érkeztünk. Őszinte leszek... azon sem lepődtünk volna meg, ha senkit nem találtunk volna a megadott címen, de bíztunk a szerencsénkben. A kis vendéglátóegység előtt három autó állt, köztük egy német rendszámos Golf, amely már mindenképpen jót jelentett! Ott volt a "közvetítő", és ahogy ígérte, az echte német főnök és további sofőrmunkára jelentkezők az ország minden pontjáról. Jó páran összegyűltünk, a beszédet lehetett érteni, felfokozott tudatállapotomban még sziporkáztam is! A munkalehetőséget Baden-Württembergben, Walldorfban kínálták, a munkakezdés időpontjára pedig azt mondták:

- Minél hamarabb, annál jobb.

A további részletekkel kapcsolatos kérdésekre adott válaszként készséggel bemutattak, kivetítettek egy-két fizetési papírt is, amelyeken "álommagas", nettó 1 900 és 2 100 euró közötti összegek szerepeltek. A sommás véleményünk pozitív volt a megbeszélést követően, így meg is egyeztünk, hogy Törtel még leteszi itthon a GKI-vizsgát, és november elején belevetjük magunkat az idegenbe. A szervező nekem ugyan konkrétumot nem mondott, de biztatott, hogy én is fogok majd kint munkát találni.

14. Az első teendők munkába állás előtt

Miután értesítettük a munkaadót és a fiatalembert, aki otthon segített a kezdetekkor a szervezésben, hogy szerencsésen megérkeztünk, megkaptuk az instrukciókat a továbbiakról. Ígértem az Olvasónak, hogy az otthonába viszem a letelepedés minden részletét, íme hát az első lépések testközelből.

Hétfő reggel elemünkben voltunk, és jó idejében elkezdtük csipkedni magunkat, rengeteg volt a teendő, és fogalmunk sem volt, milyen zökkenőmentesen (vagy épp akadozva) működik itt a bürokrácia. Első utunk a polgármesteri hivatalba, avagy tanácsházára - otthon ez már elavult fogalom - vezetett (nevezik Bürgermeisteramtnak, Rathausnak vagy Gemeindének is), ahol lakcímet tud az ember bejelenteni. Magától értetődő, hogy ez minden további lépés alfája és ómegája. Ez legyen tehát mindenkinek a legeslegelső dolga, ha ideérkezik; két héten belül rendelkezned kell bejelentett tartózkodási hellyel.

2012-ben a lakcímbejelentéshez még nem kellett felmutatnod egy, a lakást bérbeadó tulajdonos vagy jogokat gyakorló személy által kitöltött írásbeli hozzájárulást; kvázi bemondásos alapon működött a rendszer. Ahogy a 2016/679-es EU-rendeletből megtudjuk (Bundesmeldegesetz § 19 - Szövetségi Nyilvántartási Törvény 19. §-a), 2016 óta kötelező ez az iromány ahhoz, hogy valakit bejelentsenek egy új lakcímre. Ha nincs ilyen dokumentum a kezedben, el se indulj a hivatalba; illetve, ha a bérbeadó automatikusan nem nyújt át neked ilyet a beköltözéskor, kérd tőle!

A Gemeindénál nem volt nehéz dolgunk, ki volt táblázva, hogy kihez kell bejelentkezéssel kapcsolatban fordulnunk (Anmelden), majd kaptunk egy formanyomtatványt, amelyet kitöltöttünk a személyes adatainkkal.

Figyelem! Két pontnál légy nagyon résen!

18. Hogy működik Németország?

Hajnalok hajnala, valamikor 4:30 lehetett, amikor a fiúk elmentek dolgozni. A tegnap esti történések bemutatásakor nem tettem említést a főnökről, mivel nem is találkoztunk vele! Bemondásos alapon kezdődött a kapcsolatunk ezzel a céggel - Morgan elmondta, hogy van egy fivére, aki szívesen dolgozna itt mint sofőr, és a helyi "kisfőnök", akit mi titokban a jellegzetes fogsora miatt csak Zahnnak hívtunk, jóváhagyta a munkakezdést, ami lehet, hogy a gyengébb idegzetűeknek meredeken hangzik.

Egyedül maradván korán és vehemensen vetettem bele magam bokros teendőim intézésébe. Volt olyan szerencsénk, hogy Morgan nálam hagyta a laptopját és a mobilinternetstickjét, így belevethettem magam a munka- és lakáskeresésbe. Párhuzamosan folytattam mindkettőt, mert nem voltam abban a helyzetben, hogy el tudtam volna dönteni, melyik a fontosabb. Talán a lakás felé billent a mérleg nyelve, de mivel csak egy keresetet tudtunk felmutatni, azt is egyelőre szerződés nélkül, legalább annyira fontos lett volna még egy munkaviszony. De lakcím nélkül hogyan létesítsünk munkaviszonyt? Ez a kemény, nem a kád széle, akadt gond gazdagon...

Regisztráltam magam számtalan álláskereső-portálra a még otthon elkészített önéletrajzomat felhasználva. A lakcímhez faramuci módon kénytelen voltam beírni a walldorfi panziót, mert hivatalosan még oda voltunk bejelentve; ha emlékszik rá az Olvasó, csapot-papot otthagytunk, és poros talppal száguldottunk dél felé. Az önéletrajz azonban önmagában nem elegendő egy pályázat benyújtásához - persze csak akkor, ha jó benyomást szeretnél kelteni, és nem "úgyismindegy" alapon jelentkezgetsz. Szükség van még egy ún. Anschreibenre is, amelyben részletesebben be tudsz mutatkozni, kifejtheted a motivációdat, céljaidat, különös képességeidet/készségeidet stb., tehát fényezheted magad a jó ízlés határain belül. Magyarul ezt Kísérőlevélnek, Motivációs levélnek vagy akár Referencialevélnek, Ajánlólevélnek is szokták hívni (bár a referencialevél és az ajánlólevél megnevezések félrevezetőek lehetnek, valamivel eltérőbb tartalmat takarnak, mert azokhoz szükséged lesz a volt munkaadó(k) ajánlására - a sorozat folytatásában részletesen ki fogom fejteni).

Ezzel egy időben, egyet ide, egyet oda elven (vagy egyet előre, kettőt hátra?) szűrtem a környékbeli lakásokat is. Egy fontos kritérium pénztárcánkra gyakorolt hatását és annak működési mechanizmusát még otthon sikerült ugye kinyomoznom. A legtöbb lakás bérlésekor nem a tulajdonossal állsz kapcsolatban, hanem a közvetítővel, aki busás összeget kér herkulesi munkájáért cserébe (Kaltmiete - tehát a bérleti díj rezsi nélküli összege - szorozva kettővel vagy hárommal + MwSt., azaz héa). 2012-ben ezt az összeget még a bérlőnek kellett kiperkálnia, ami 2015-ben szerencsére - attól függ, honnan nézzük - úgy módosult, hogy annak kell az ún. sikerdíjat kifizetnie, aki megbízta a közvetítőt. ("Vermieter und Mieter sollen weiter als Auftraggeber auftreten können. Dabei gilt das marktwirtschaftliche Prinzip: wer bestellt, der bezahlt".)

Ez azt jelenti, hogy Te - mint bérlő - megteheted, hogy szerződéses, hivatalos úton megkérsz egy közvetítőt, segítsen neked albérletet keresni. Ekkor Te fizeted ki a honoráriumát. Ha azonban Te - mint bérlő - saját magad járod ki a lakáskeresés göröngyös útját, nem kell közvetítői díjat fizetned, és nem számít, hogy közvetlenül a bérbeadóval, vagy a bérbeadó egy (fizetett) képviselőjével tárgyalsz-e, ennek a költsége nem téged terhel. Ha lakástulajdonos vagy, ugyanez érvényes a fonákjáról.

Számos portálon beállítottam, hogy csak azokat a hirdetéseket dobja fel a kereső, ahol nincs közvetítő (provisionsfrei vagy ohne Maklergebühren), illetve vannak specifikusan olyan oldalak, ahol csak ilyen ingatlanokat hirdetnek. Ebből következően nem túl sok találati eredményt kaptam, 7-8 lakást. Összeszedtem minden bátorságomat, és "végighívtam" a megadott telefonszámokat.